46ο 6 Quæ regio in terris nostri non plena laboris ? • En Priamus. Sunt hic etiam sua præmia laudi: 465 Multa gemens, largoque humectat flumine vultum. Ardentesque avertit equos in castra, prius quam 475 Infelix puer, atque impar congressus Achilli, Ter circum Iliacos raptaverat Hectora muros, 464. Pictura] Iliacis temporibus non fuisse pingendi artem apparet. v. Plin. xxxv. 6.—Nec sane lintea tentoria, vs. 469. Verum concedenda poetis sunt ταῦτα τὰ κατὰ συμβεβηκὸς καὶ κατ' ἄλλην τέχνην ἁμαρτήματα. 465. Largoque humectat] Ita inducitur Agamemnon, I. ' 14.—δακρυχέων, ὥστε κρήνη μελάνυδρος, "Η τε κατ' αἰγίλιπος πέτρης διαφερὸν χέει ύδωρ. 468. Cristatus Achilles] In pugnam illam ultimam prodeuns Achilles, 11. τ'. 380. περὶ τρυφάλειαν ἀείρας Κρατὶ θέτο βριαρήν· ἡ δ ̓, ἀστὴρ ὣς, ἀπέλαμπεν Ιππουρις τρυφάλεια περισσείοντο δ' ἔθειραι Χρύσεαι, ἃς Ήφαιστος ἵει λόφον ἀμφὶ θαμειάς. 469. Nec procul hine Rhesi] Cf. 11. κ'. 434. et seqq. ubi Dolon ad Diomedem et Ulyssem speculatum nocte venientes: Θρήικες οἵ δ' ἀπάνευθε νεήλυδες, ἔσχατοι ἄλ λων. Εν δέ σφιν Ρῆσος βασιλεὺς, πάϊς μιας νῆος. Τοῦ δὴ καλλίστους ἵππους ἴδον, ἠδὲ με γίστους· Λευκότεροι χιόνος, θείειν δ ̓ ἀνέμοισιν ὁμοῖοι, κ 472. Priusquam Pabula gustassent] Fatale hoc fuisse nec Homerus habet, nec fabula Euripidi vulgo adscripta. At Schol. ad Il. κ'. 435. Pindarum ejus his toriæ auctorem esse refert. 472. Ardentes] Nestor de hisce Rhesi equis, Αἰνῶς ἀκτίνεσσιν εοικότες ηελίοιο. 11. x. 547. 474. Troili semel tantum Homerus meminit, Il. ω'. 257. Τρωίλον ἱππιος χάρμην. ubi eum inter occisos ab Achille filios Priamus numerat.-Verum Sophoclis et aliorum tragœdiæ fuerunt, Troïli nomine inscriptæ. 479. Interea ad templum] Ex. 11. ζ'. 293. ubi Hecuba Πέπλον φέρε δῶρον ̓Αθήνῃ, Ὃς κάλλιστος την ποικίλμασιν, ἠδὲ μέγιστος Αστὴρ δ ̓ ὡς ἀπέλαμπεν· ἔκειτο δὲ νείατος ἄλλων. Βῆ δ ̓ ἰέναι, πολλαὶ δὲ μετεσ σεύοντο γεραιαί. Αἱ δ' ὅτε νηὸν ἵκανον ̓Αθήνης, ἐν πόλει ἄκρη, Τῇσι θύρας ὤιξε Θεανώ καλ λιπάρηος, Κισσης, ἄλοχος ̓Αντήνορος ἱππος δάμοιον Τὴν γὰρ Τρῶες ἔθηκαν ̓Αθηναίης δέ ρειαν. Αίδ' ολολυγῇ πᾶσαι ̓Αθήνη χείρας ἀνίσχον· Ἡ δ' ἄρα πέπλον ἑλοῦσα Θεανώ καλλιπάρηος, Θῆκεν ̓Αθηναίης ἐπὶ γούνασιν Λυκόμοιο· Εὐχομένη δ' ἠρᾶτο Διὸς κούρη με γάλοιο Ποτνί Αθηναίη, ἐρυσίπτολι, δια θεάων, Αξον δὴ ἔγχος Διομήδεος, κ. τ. λ. Ως ἔφατ' εὐχομένην ἀνένευε δὲ Παλλάς Αθήνη. 483. Ter circum] Ter circum Patrocli sepulcrum Hectorem interfectum trahit Exanimumque auro corpus vendebat Achilles. Hæc dum Dardanio Æneæ miranda videntur, 500 Hinc atque hinc glomerantur Oreades: illa pharetram Fert humero, gradiensque deas supereminet omnes: Latonæ tacitum pertentant gaudia pectus: Talis erat Dido, talem se læta ferebat Per medios, instans operi regnisque futuris. apud Homer II. . 16. at circa urbem raptâsse nusquam apud Homerum me moratur. At vero Euripidis Andromache: Kai τὸν ἐμὸν μιλίας πόσιν "Εκτορα, τὸν περὶ τείχη Εἵλκυσε διφρεύων ταῖς ἁλίας Θέτιδος. 484. Exanimumque auro] Ad Achillem Priamus, 11. ω'. 501. "Εκτορα· τοῦ νῦν εἶνχ ̓ ἱκάνω νῆας ̓Αχαιών, Λυσόμενος παρὰ σείο, φέρω δ' ἀπερείσι' ἄποινα. 487. Tendentemque manus Priamum] Cf. II. . 478. ubi Priamus Xagoiv 'Axiaλῆος λάβε γούνατα, καὶ κύσε χεῖρας Δεινὰς, ἀνδροφόνους, αἳ οἱ πολέας κτάνον υίας. 489. Eoasque acies] Indos et Æthiopas Memnon Trojanis auxilio adduxisse fertur. Multis tragediis argumentum dedit: Eschyli imprimis et Sophoclis Als videntur Memnonis historiam pro argumento habuisse.-Apud Homerum bis tantum ejus mentio; Odyss. . 188. ubi de Antilocho: Tóv ῥ ̓ Ηοῦς ἔκτεινε φαεινῆς ἀγλαὸς υἱός. Et Odyss. '. 521. ubi de Eurypylo : Κεῖνον δὴ κάλλιστον ἴδον, μετὰ Μέμνονα δίον. 490. Amazones in Belli Trojani historiam inductæ sunt a poëtis, qui post Homerum scripsere.-Strabo pag. 552. Αἱ μὲν οὖν ̓Αμάζονες οὐ συνεμάχουν [τοῖς Τρωσίν], διὰ τὸ τὸν Πρίαμον πολεμῆσαι πρὸς αὐτὰς-Ηματι τῷ, ὅτε ἦλθον ̓Αμαζόνες ἀντιάνειραι. 11. γ'. 189. 498. Qualis in Eurote] Ita de Nausicaa, Od. . 102. Oin "Agriμis doi κατ' οὔριος ιοχέαιρα, Η κατὰ Τηΰγετον περιο μήκετον, ἢ Ερύμανθον, Τερπομένη κάπροισι καὶ ὠκείης ἐλάφοισι· Τῇ δέ θ ̓ ἅμα Νύμφαι, κοῦραι Διὸς Αἰγιόχοιο, Αγρονόμοι παίζουσι· γέγηθε δέ τε φρένα Λητώ· Πασάων δ' ὕπερ ἥγε κάρη ἔχει ἠδὲ μέτωπα, Ρεῖα δ ̓ ἀριγνώτη πέλεται, καλαὶ δέ τε πᾶσαι· Ως ἦγ ̓ ἀμε φιπόλοισι μετέπρεπε παρθένος ἀδμής. Videndus A. Gellius. ix. 9. Obstupuit simul ipse, simul percussus Achates Lætitiaque metuque; avidi conjungere dextras 515 Ardebant: sed res animos incognita turbat. Dissimulant; et nube cava speculantur amicti, • O regina, novam cui condere Jupiter urbem, • Italiam dixisse ducis de nomine gentem. 535 Quum subito adsurgens fluctu nimbosus Orion Quod genus hoc hominum, quæve hunc tam barbara mo rem 540 Permittit patria? hospitio prohibemur arenæ. • Bella cient, primaque vetant consistere terra. • Si genus humanum et mortalia temnitis arma; 'At sperate Deos memores fandi atque nefandi. Rex erat Æneas nobis, quo justior alter 545 • Nec pietate fuit, nec bello major et armis. 530. Est locus] Ennius ap. Macrob. vi. i. Est locus, Hesperiam quam mortales perhibebant. 532. (Enotri] Aristot. Politic. vii. 1o. Φασὶ γὰρ οἱ λόγιοι τῶν ἐκεῖ κατοικούντων, Ιταλόν τινα γενέσθαι βασιλέα τῆς Οἰνωτρίας· ἀφ ̓ οὗ τό τε ὄνομα μεταβαλόντας, Ἰταλοὺς ἀντ ̓ Οίνωτρῶν κληθῆναι καὶ τὴν ἀκτὴν ταύτην τῆς Εὐρώπης, Ιταλίαν τοὔνονομα λαβεῖν, ὅση τετύχηκεν ἐντὸς οὖσα τοῦ κόλπου του Σκυλλητικοῦ, καὶ τοῦ Λαμητι κοῦ· ἀπέχει γὰρ ταῦτα ἀπ ̓ ἀλλήλων ὁδὸν ἡμισείας ἡμέρας· τοῦτον δὴ λέγουσι τὸν Ιταλὸν, νομάδας τοὺς Οίνωτροὺς ὄντας, ποιῆσαι γεωργούς· καὶ νόμους ἄλλους τε αὐτοῖς θέ σθαι, καὶ τὰ συσσίτια καταστῆσαι πρῶτον διὸ καὶ νῦν ἔτι τῶν ἀπ ̓ ἐκείνου τινὲς χρῶνται τοῖς συσσιτίοις, καὶ τῶν νόμων ἐνίοις· ᾤκουν δὲ τὸ μὲν πρὸς τὴν Τυρρηνίαν Οπικοὶ, καὶ πρότερον καὶ νῦν καλούμενοι τὴν ἐπωνυμίαν Αὔ σονες· τὸ δὲ πρὸς τὴν Ιαπυγίαν καὶ τὸ Ιόνιον Χῶνες, τὴν καλουμένην Σύρτιν. ἦσαν δὲ καὶ οἱ Χῶνες Οίνωτροὶ τὸ γένος. Strabo lib. v. init. Οἱ παλαιοὶ τὴν Ο. νωτρίαν ἐκάλουν Ιταλίαν, ἀπὸ τοῦ Σικελικοῦ πορθμοῦ μέχρι τοῦ Ταραντίου κόλπου διήκου σαν. ἐπικρατῆσαν δὲ τούνομα, καὶ μέχρι τῆς ὑπωρείας τῶν Αλπεων προύβη. Adde Dionys. Hist. Rom. i. 12. et 35. et ii. 1. 'Quem si fata virum servant, si vescitur aura 'Poeniteat. Sunt et Siculis regionibus urbes, 550 Arvaque, Trojanoque a sanguine clarus Acestes. 555 Si datur Italiam, sociis et rege recepto, Tum breviter Dido, vultum demissa, profatur: 565 Qus genus Æneadum, quis Troja nesciat urbem, His animum arrecti dictis, et fortis Achates, 546. Vescitur aura] Lucret.-Vesci vitalibus auris. 570. Erycis fines] V. Æn. v. 759586. Vix ea fatus erut] Homerus: Οὔπω πᾶν εἴρητο ἔπος, ὅτε Quum circumfusa] Od. n. 143. de Ulysse: Καὶ τότε δή ῥ ̓ αὐτοῖο πάλιν χύτο θέσφατος αής: Οἱ δ ̓ ἄνεῳ ἐγένοντο δόμον κατὰ φῶτα ἰδόντες· Θαύμαζον δ' ὁρόωντες· ὁ δ' ἐλλιτάνευεν Οδυσσεύς Restitit Æneas, claraque in luce refulsit, Os humerosque deo similis: namque ipsa decoram 'O sola infandos Troja miserata labores, "Quæ nos, relliquias Danaûm, terræque marisque "Omnibus exhaustos jam casibus, omnium egenos, 600 Urbe, domo socias. Grates persolvere dignas 'Non opis est nostræ, Dido, nec quicquid ubique est 'In freta dum fluvii current, dum montibus umbræ Semper honos, nomenque tuum, laudesque manebunt: 610 Quæ me cumque vocant terræ.' Sic fatus, amicum Ilionea petit dextra, lævaque Serestum : Post alios, fortemque Gyan, fortemque Cloanthum. Casu deinde viri tanto. Et sic ore locuta est: 615 Quis te, nate dea, per tanta pericula casus Insequitur? quæ vis immanibus applicat oris? Tune ille Æneas, quem Dardanio Anchise 'Alma Venus Phrygii genuit Simoëntis ad undam ? Atque equidem Teucrum memini Sidona venire, 620 Finibus expulsum patriis, nova regna petentem 589. Namque ipsa] Od. Y'. 229. et y'. 156. ubi de Ulysse: Αὐτὰρ κακκεφαλῆς χεῦεν πολὺ κάλλος ̓Αθήνη, Μείζονά τ' εἰσι δέειν καὶ πάσσονα· καδδὲ κάρητος Ούλας ἧκε κόμας, ὑακινθίνῳ ἄνθει ὁμοίας. Ὡς δ ̓ ὅτε τὶς χρυσὸν περιχεύεται ἀργύρῳ ἀνὴς ίδρις, ὃν Ηφαιστος δέδαεν καὶ Παλλὰς ̓Αθήνη Τέχ την παντοίην, χαρίεντα δὲ ἔργα τελείει· Ως ἄρα τῷ περίχους χάριν κεφαλῇ τε καὶ ὤμοις. Cf. et Odyss. . 174.——μas d' wφιλλε καὶ ἥβην. Αψ δὲ μελαγχροιής για νετο, γναθμοὶ δὲ τάνυσθεν, Κυάνεαι δ' ἐγένοντο ἐθεράδες ἀμφὶ γένειον. 606. Qui tanti] Od. Y. 154. Tgiμánagas μix. T. 2. vid. ad 327. supra. 608. Polus dum sidera pascet] Lucret. -Unde æther sidera pascit? Cicero N. D. ii. 46. Sunt stellæ natura flammeæ. quocirca terræ, maris, aquarum vaporibus aluntur iis, qui a Sole ex agris tepefactis et ex aquis excitantur. 617. Quem Dardanio Anchisæ] II. 6'. 819. Δαρδανίων αὖτ ̓ ἦρχεν εὺς παῖς ̓Αγχί στο Αἰνείας· τόν ὑπ' ̓Αγχίση τέκε δι ̓ Αφροδίτη, Ιδης ἐν κνημοῖσι, θεὰ βροτῷ εὐνηθεῖσα. 619. Teucrum] V. Euripid. Helen. 89. et seqq. ubi narrat Teucer, se a patre Telamone ex ins. Salamine expulsum, Cyprum petere: Εἰς γῆν ἐναλίαν Κύπρον, οὗ μ' ἐθέσπισεν Οἰκεῖν ̓Απόλλων, ὄνομα νησιώ τικὸν Σαλαμῖνα θέμενον, τῆς ἐκεῖ χάριν πάτε pas. |